Az emberi test mintegy 206 különálló, de egymáshoz különböző módon és mértékben rögzített csontot tartalmaz. A csontok jellemző alakúak, elhelyezkedésűek és működésűek, tehát mind anatómiai, mind működési értelemben egységet képvisel, és mint ilyen a szerv (organon) kategóriához tartozik.
Alak szerint 4 csoportba oszthatjuk őket:
- Hosszú csontok: megtalálhatóak a végtagokban: pl.: combcsont, felkarcsont. Elsődlegesen erőkarként működnek.
- Lapos csontok: de tartoznak például a lapockák, szegcsont, medencecsont. A test létfontosságú szerveinek védelmét biztosítják.
- Köbös csontok: kockára emlékeztető formájúak, megtalálhatóak pl.: tenyérben és lábfejben
- Pneumatikus (légtartalmú) csontok: koponyában, főleg arckoponyában fordulnak elő.
Csontok felépítése:
- Csonthártya: kívülről borítja a csontokat. Ebben találhatók a csontszövetet tápláló erek, idegek.
- Tömör csontállomány
- Szivacsos csontállomány: a lapos csontok teljes belső terét kitölti, a csöves csontokban csak a csontvégeken van. Üregeit a vörös csontvelő tölti ki.
- Velőüreg: Csak a csöves csontokban található meg. A csöves csontok középső részén található üreget velőüregnek hívják, melyet zsírszövetben gazdag sárga csontvelő tölt ki.
A csontok összetétele:
Szervetlen állomány: A csont nagyobb hányadát (65%) szervetlen állomány adja. Ez biztosítja a csontok keménységét (főleg Ca-sók, pl. kalcium-foszfát).
Szerves állomány: Kisebb részben, 35%-ban. Ez biztosítja a rugalmasságot (fehérjék)
A csont folyamatosan átalakul, megújul. A szervetlen és szerves anyagokat, valamint csontsejteket ún. csontépítő sejtek (oszteoblasztok) képzik. A régebbi részek leépítését pedig csontfaló sejtek (oszteoklasztok) végzik.
A csontok összetétele az életkorral változik. A gyermekek csontjaiban magas a szerves állomány aránya, ezért csontjaik rugalmasabbak; később egyre nő a szervetlen anyagok (ásványi sók) aránya. A csontsűrűség kb. 30 éves korunkig nő, majd lassan csökkenni kezd. Az idősebb korúak betegsége a csontritkulás.
A csonttörés = Fractura
Törésnek nevezzük a csontszövet folytonosságának megszakadását, amikor a szilárd szövetben törési rés keletkezik. Ez történhet direkt erőbehatásra vagy spontán, valamely társbetegség, például daganatos elváltozás, csontritkulás vagy épp vitaminhiányos állapot következményeképpen.
A csonttöréseknek két alaptípusát, a nyílt és a zárt törést különböztetjük meg.
- Traumás törés: egyszeri, hirtelen ható, a csont rugalmasságát kimerítő erőbehatásra jön létre.
- Patológiás törés: nincs szükség különösebb erőbehatásra: a csont valamely társbetegség miatt meggyengül, és a törés ezen a kóros csontszerkezeten gyakran akár „spontán” következik be.
- A fáradásos törés: nem külső behatás okozza a törést, hanem a csontot érő nagyfokú terhelés. Ez a terhelés általában ismétlődő, hosszabb időszakon át tartó, de előfordulhat fáradásos csonttörés egyszeri, extrém terhelés következtében is.
- A zöldgally-törés típusos sérülés a gyermekek hosszú csöves csontján.
