A csontok

Az emberi test mintegy 206 különálló, de egymáshoz különböző módon és mértékben rögzített csontot tartalmaz. A csontok jellemző alakúak, elhelyezkedésűek és működésűek, tehát mind anatómiai, mind működési értelemben egységet képvisel, és mint ilyen a szerv (organon) kategóriához tartozik.

Alak szerint 4 csoportba oszthatjuk őket:

  1. Hosszú csontok: megtalálhatóak a végtagokban: pl.: combcsont, felkarcsont. Elsődlegesen erőkarként működnek.
  2. Lapos csontok: de tartoznak például a lapockák, szegcsont, medencecsont. A test létfontosságú szerveinek védelmét biztosítják.
  3. Köbös csontok: kockára emlékeztető formájúak, megtalálhatóak pl.: tenyérben és lábfejben
  4. Pneumatikus (légtartalmú) csontok: koponyában, főleg arckoponyában fordulnak elő.
csontok

Csontok felépítése:

  1. Csonthártya: kívülről borítja a csontokat. Ebben találhatók a csontszövetet tápláló erek, idegek.
  2. Tömör csontállomány
  3. Szivacsos csontállomány: a lapos csontok teljes belső terét kitölti, a csöves csontokban csak a csontvégeken van. Üregeit a vörös csontvelő tölti ki.
  4. Velőüreg: Csak a csöves csontokban található meg. A csöves csontok középső részén található üreget velőüregnek hívják, melyet zsírszövetben gazdag sárga csontvelő tölt ki. 
A csontok összetétele:

Szervetlen állomány: A csont nagyobb hányadát (65%) szervetlen állomány adja. Ez biztosítja a csontok keménységét (főleg Ca-sók, pl. kalcium-foszfát).

Szerves állomány: Kisebb részben, 35%-ban. Ez biztosítja a rugalmasságot (fehérjék)

A csont folyamatosan átalakul, megújul. A szervetlen és szerves anyagokat, valamint csontsejteket ún. csontépítő sejtek (oszteoblasztok) képzik. A régebbi részek leépítését pedig csontfaló sejtek (oszteoklasztok) végzik.

A csontok összetétele az életkorral változik. A gyermekek csontjaiban magas a szerves állomány aránya, ezért csontjaik rugalmasabbak; később egyre nő a szervetlen anyagok (ásványi sók) aránya. A csontsűrűség kb. 30 éves korunkig nő, majd lassan csökkenni kezd. Az idősebb korúak betegsége a csontritkulás.

A csonttörés = Fractura

Törésnek nevezzük a csontszövet folytonosságának megszakadását, amikor a szilárd szövetben törési rés keletkezik. Ez történhet direkt erőbehatásra vagy spontán, valamely társbetegség, például daganatos elváltozás, csontritkulás vagy épp vitaminhiányos állapot következményeképpen.

A csonttöréseknek két alaptípusát, a nyílt és a zárt törést különböztetjük meg.

  1. Traumás törés: egyszeri, hirtelen ható, a csont rugalmasságát kimerítő erőbehatásra jön létre.
  2. Patológiás törés: nincs szükség különösebb erőbehatásra: a csont valamely társbetegség miatt meggyengül, és a törés ezen a kóros csontszerkezeten gyakran akár “spontán” következik be.
  3. A fáradásos törés: nem külső behatás okozza a törést, hanem a csontot érő nagyfokú terhelés. Ez a terhelés általában ismétlődő, hosszabb időszakon át tartó, de előfordulhat fáradásos csonttörés egyszeri, extrém terhelés következtében is.
  4. A zöldgally-törés típusos sérülés a gyermekek hosszú csöves csontján.
Share on facebook
Legnépszerűbb
Együttműködés

KaToNa GYM

KaToNa Rehab a médiában

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük