Hamstring sérülés - mint leggyakoribb combsérülés
Ebben a cikkben a combsérülés (hamstring sérülések) előfordulásával és rehabilitációjával foglalkozunk. Lukács Dániel, a DVTK felnőtt labdarúgócsapat gyógytornász-fizioterapeutája mondja el tapasztalatait és ad tanácsot az egyik leggyakrabban előforduló sportsérüléssel kapcsolatban.
Nagyon gyakran találkozunk a hobbisportolók körében is ezzel a sérüléssel. Mi a helyzet az élsportban?
Lukács Dániel: Az élsportban a hamstring sérülés az egyik legtöbbször előforduló sérüléstípus. Izomsérülések között a profi labdarúgásban a csípőadduktorokkal és a quadriceps-szel valahol holtversenyben lehetnek az első helyért gyakoriság szempontjából. A probléma vele, hogy nagyon gyakran egy visszatérő jelenséggé válhat, talán itt a legnagyobb az újrasérülés veszélye. Nem egyszer fordult már elő, hogy egy játékosnak a korábbi években egyáltalán nem voltak hamstring tájéki panaszai, aztán egy részleges izomszakadás után „elindul a lavina”, és egy szezon alatt akár 4-5 alkalommal is rehabilitálnunk kell ugyanazon sérülést.
Vannak előjelei a hamstring sérüléseknek?
Lukács Dániel: Előfordulhat bármiféle előjel nélkül is, de gyakran már egy fáradt, terhelt izom sérül meg. Éppen ezért a szakadások, húzódások általában a futballban a mérkőzéseken a második félidőben történnek , vagy a héten az edzésperiodizáció egy olyan szakaszában, amikor már napok óta nem tudott az adott izom megfelelően regenerálódni. Legtöbbször a hamstring proximalis részén alakul ki a sérülés egy sprint vagy egy magas, távoli labda utáni hirtelen kinyúlást követően.
Hogy zajlik a rehabilitációja ezeknek a sérüléseknek?
Lukács Dániel: A rehabilitáció átlagosan 6-8 hetet vesz igénybe a csapathoz történő teljes visszaállásig. A gyógytorna során legfontosabb feladatunk a hátsó lánc (nem csak a hamstring!) erősítése és aktivációja a különböző mozgásmintákban, külön figyelmet fordítva a farizmokra és a lumbalis gerinc környéki izomzatra, mert ha ezek a mozgás során nem a megfelelő sorrendben és mértékben kapcsolnak be, az plusz terhelést ró a hamstringre. Továbbá az esetek többségében szükség van a csípőízület mobilizációjára is, mert itt általában kötöttség figyelhető meg, ami erre a sérülésre kifejezetten hajlamosít. Ha részleges vagy teljes izomszakadás is kialakult, akkor nagyon fontos a formálódó hegszövet minőségének a javítása. Az ilyen típusú izomsérülések hegesedéssel gyógyulnak, és sajnos a hegszövet megnyújthatósága sokkal rosszabb, mint az izomszöveté. Ennek a következménye, hogy a heg-izom határ egy kritikus zóna marad a továbbiakban, és a következő sérülés valószínűleg itt fog kialakulni. Az újrasérülések magas aránya részben annak köszönhető, hogy a hamstring gyakran végez excentrikus, fékező munkát, ahol egy jó nyújthatósággal rendelkező izomra van szükség, de a rossz minőségű hegszövet fizikai adottságai ezt nem teszik lehetővé. Tovább rontja a helyzetet, hogy sajnos még az élsportolók körében is a hátsó lánc rugalmassága gyakran jóval elmarad a kívánt értéktől egészséges állapotban is. Előfordulhat, hogy az alsó végtagi idegek mobilizálásra is szükség van, amely főleg többszörösen visszatérő eseteknél jön szóba. A profi sportba való visszatérés feltétele a megfelelő csípő- és térdízületi mozgásterjedelem, a hamstring biomechanikai méréssel igazolt megfelelő izomereje, ami az egészséges oldalhoz viszonyítva maximum 10%-os eltérést mutathat, a fájdalom teljes megszűnése, a hátsó lánc megfelelő rugalmassága, illetve a sportágspecifikus pályatesztek teljesítése.
Hogyan előzhetjük meg, csökkenthetjük minimálisra az esélyét annak, hogy bekövetkezzen a sérülés?
Lukács Dániel: A hamstring sérüléseket ritkán váltja ki trauma, általában non-kontakt körülmények között jönnek létre, tehát lehet tenni a megelőzés érdekében. Az élsportolók körében a legnagyobb problémát a csípőízület többirányú (de főleg flexios) immobilitása, a farizmok és a mélyhátizmok inaktivitása és gyengesége, a hamstring-quadriceps arány eltolódása, a hátsó lánc gyenge nyújthatósága jelenti. Egy jól megtervezett, komplex prevenciós program ezekre alapul. Emellett oda kell figyelni az alapos, célspecifikus bemelegítésre és a megfelelő regenerációra. Egy profi labdarúgó (de mondhatnék bármilyen más élsportolót is) munkájának csak egy része zajlik a pályán, legalább ugyanolyan fontos az edzések előtti és utáni konditermi tevékenység a sportág által igényelt megfelelő egészségügyi állapot elérése és fenntartása érdekében.