A leggyakrabban előforduló sportsérülés
A hátulsó combizmok (továbbiakban: hamstring izmok) sérülése a leggyakrabban előforduló sportsérülés. Ebben a cikksorozatban azt fogjuk megvizsgálni, hogy milyen prediszponáló tényezői lehetne a sérülés kialakulásának, hogyan tudjuk megelőzni, illetve rehabilitálni, ha már megtörtént a sérülés. A sorozat ezen részében a sérüléssel kapcsolatos általános információkat beszéljük meg.
Áttekintés
Mint minden sérülés, a hamstring izmok sérülése is különböző. Adott 3 izom, egyénenként eltérő izomhosszal és izomtömeggel (lásd: izomkatalógus). A m. semitendinosus, m. semimembranosus és m. biceps femoris caput longum a tuber ischiadicumról erednek, áthidalják a csípő és térdízületet is, így biartikuláris izmoknak nevezzük őket. A n. ischiadicus pars tibialis idegzi be őket. Eredésében és beidegzésében eltérő azonban a m. biceps femoris caput brevis, mely a combcsont posterolaterális részén ered, csak a térdízületet hidalja át, így ezt monoartikuláris izomnak nevezzük, beidegzését a n. peroneus communisból kapja. A sérülések súlyossága az izomrostok enyhe húzódásától, azok teljes szakadásáig, széles skálán mozog. A sérülés mértékétől nagyban függ a rehabilitáció eszközei és ideje.
Hamstring izmok működése
Van der Made és munkatársai megfigyelték a hamstring izmok működését. A vizsgálatuk szerint a m. semitendinosus és m. semimembranosus agonista módon való kontrakciójakor a térd hajlítását és befelé rotálását végzik a csípő extenziós helyzetében. A m. biceps femoris caput longum izolált működése a csípő nyújtását és a medence hátulról való stabilizálását végzi. A m. biceps femoris caput brevissel való egyesülése után, a térd hajlításában vesznek részt. [1]
Előfordulás
A világ legnépszerűbb sportágaiban előforduló izomsérülések 37%-át teszik ki a hamstring izmok sérülesi. [1]
Ha megvizsgáljuk, hogy 1000 óra verseny, vagy edzés alatt átlagosan mennyi sérülés következik be, a következőket látjuk: [2]
Versenyszituációban 3-4,1/1000 óra
Edzésen 0,4-0,5/1000 óra
Az 1000 órára jutó izomsérülés nagysága mutatja, hogy mennyire gyakori a sérülés. [3]
A sérülés mértékétől és a sporttevékenység hamstringekre ható terhelésétől függően a sportba való visszatérés eltérő lehet.
Leggyakrabban non-kontakt sporttevékenység során keletkezik a sérülés, pl.: futás közben. Azok a sportoknál, amelyeknél gyakori elemek a ballisztikus mozgások (pl.: guggoló, ugró, lendítő) a hamstring izmok proximális szakadása jellemzőbb.
A legsérülékenyebb terület az ún.: myotendinous junction (MTJ), amely az izom-ín-csont találkozásánál található. Minél proximálisabb a sérülés elhelyezkedése, annál hosszabb ideig tart a gyógyulás. [4][5]
A sérülés újbóli kialakulásának esélye a statisztikák szerint 12-33% közé tehető.
A sérülések és az izom-ín-MTJ anatómiai felépítése, hossza között eddig még egyszer sem sikerült összefüggést találniuk a szakembereknek.
Klinikai megjelenés
A sérülések sokszínűsége figyelhető meg, mind súlyossága és megjelenése alapján. Azonban a hamstring izmok proximális részeinek sérülése sokkal gyakoribbak, mint a distális részein. A leggyakrabban sérült izom a m. biceps femoris caput longum, a második leggyakrabban sérülő izom pedig a m. semimembranosus. [1][6]
Askling és munkatársai a sérüléseket 2 csoportra osztották. Az első csoportba a sprintelés során szerzett sérülést sorolták, mely leggyakrabban a m. biceps femoris caput longumot érinti. A második csoportban pedig hamstring izmok túlzott megnyújtása során keletkező sérüléseket találjuk (pl.: rúgáskor). Ilyen esetben leggyakrabban a m. semimembranosus értintett.
Külső erők hatására az izomrostok megnyúlnak, ezzel egyidőben a rostok kontrakcióba lépnek, annak érdekében, hogy a megnyúlást lelassítsák (excentrikus izommunka).
Indirekt trauma esetén az excentrikus izomműködés jelenti a legnagyobb rizikótényezőt a sérülés kialakulásában. Ilyenkor az MTJ területe a legkitettebb, hisz ilyen esetben erre a területre jut a legnagyobb terhelés.
Direkt traumák kevésbé fordulnak elő, azok is inkább a kontaktsportokban. Itt legtöbbször az izomhas szenved sérülést. [2]
A hamstring izmok proximális részén kialakuló szakadások, tipikusan a hamstring izmok excentrikus működése közben hirtelen létrejövő csípőhajlítás idejében jönnek létre.
A sérülés bekövetkeztekor hirtelen fájdalom jelentkezik a comb hátsó részében. Gyakran hallható kattanás. A sérült antalgiás járást vesz fel, csökkenti a csípőnyújtást és térdhajlítást. Akut fázisban megjelenhet haematoma, nyomásérzékenység és izomgyengeség. Általában a haemotoma mértéke arányos a sérülés mértékével.
- Askling C.M., Koulouris G., Saartok T., Werner S., Best T.M. Total proximal hamstring ruptures: clinical and MRI aspects including guidelines for postoperative rehabilitation. Knee Surg Sports Traumatol Arthrosc. 2013;21(3):515–533.
- Lempainen L., Banke I.J., Johansson K., Brucker P.U., Sarimo J., Orava S. Clinical principles in the management of hamstring injuries. Knee Surg Sports Traumatol Arthrosc. 2015;23(8):2449–2456
- Ekstrand J., Waldén M., Hägglund M. Hamstring injuries have increased by 4% annually in men’s professional football, since 2001: a 13-year longitudinal analysis of the UEFA Elite Club injury study. Br J Sports Med. 2016;50(12):731–737.
- van der Made A.D., Wieldraaijer T., Kerkhoffs G.M., Kleipool R.P., Engebretsen L., van Dijk C.N. The hamstring muscle complex. Knee Surg Sports Traumatol Arthrosc. 2015;23(7):2115–2122.
- Askling C.M., Tengvar M., Saartok T., Thorstensson A. Acute first-time hamstring strains during high-speed running: a longitudinal study including clinical and magnetic resonance imaging findings. Am J Sports Med. 2007;35(2):197–206.
- Carlson C. The natural history and management of hamstring injuries. Curr Rev Musculoskelet Med. 2008;1(2):120–123.
