CSÍPŐÍZÜLETI KOPÁS-COXARTHROSIS
Csípőízület felépítése:
Magyarországon évente mintegy 12-15.000 csípőprotézis beültetés történik. Hogy megértsük a folyamatot, elengedhetetlen, hogy megismerjük az ízület szerkezetét.
A csípőízület a medencét alkotó három csont találkozásánál található félgömb alakú mélyedés (acetabulum) és az ebbe beleilleszkedő gömb alakú combcsontfej (caput femoris) alkotja. A csontos struktúrákon kívül az erős ízületi tok, és szalagrendszer egyaránt hozzájárul az ízület stabilitásához.
Ezután az arthrosis jelentését kell megbeszélnünk:
Arthrosis alatt olyan degeneratív, azaz kopásos elváltozásokat értünk, mely az egész ízület felépítésére és működésére egyaránt hatással van.
Tehát a csípőízületi kopás nem más, mint egy krónikus betegség, amely az acetabulum (csípőízületi árok), illetve a caput femoris (combfej) felszínét borító porc károsodásával jár.
A csípőízület ezen kóros elváltozása esetén elsőként a két ízfelszínt borító sima porc károsodik: felrostozódik, elvékonyodik, berepedezik hasadékok keletkeznek rajta és a porcborítás helyenként le is válhat. A folyamat előrehaladtával akár teljesen porcmentes részek is kialakulhatnak.
A porcos felszíneken kívül a porc alatti csont szerkezete is érintett lehet. Kialakulhatnak megvastagodások, csontüregek. Az ízületben kóros folyadékgyülem halmozódhat fel. Az ízületi tok zsugorodása is előfordulhat. Az ízület peremrészein pedig jellegzetes csontfelrakódások (oseophyták) keletkezhetnek, amelyek deformációt okoznak az ízesülő csontvégeken, és tovább feszíthetik az ízületi tokot.
A csípőízületi kopás egy összetett, jellegzetes panaszokat okozó állapot, melynek két fő típusát különböztetjük meg:
- Elsődleges (primer) kopás: általában 60 éves kor felett jelentkezik, és tulajdonképpen a korral járó, „normális” kopásos folyamatok eredményeképpen jön létre.
- Másodlagos (szekunder) kopás: fiatalabb korban is előfordulhat. Valaminek a következményeképpen alakul ki. Mint például: csípőt érintő baleset, gyulladásos megbetegedés, tumoros megbetegedés, anyagcsere betegségek, gyermekkori csípőproblémák, fejlődési rendellenességek, rosszul kezelt, vagy nem kezelt csípőficam. További hajlamosító tényező lehet a tartós mozgáshiány, túlsúly, vagy a túlzott fizikai igénybevétel.
Jellemző tünetek
1.: FÁJDALOM
A csípőkopás esetében jellemző a fájdalom jellegének változása.
- Először „indulási fájdalom” jellemzi. Ami azt jelenti, hogy hosszas nyugalmi helyzet után az első mozdulatok fájdalmasak, majd az ízület úgymond „bejáratódik”, és a fájdalom csökken.
- A károsodás előrehaladtával terhelésre jelentkezik a fájdalom, mely aztán nyugalomra enyhül.
- Végül a fájdalom állandósul, és akár a beteg éjszakai pihenését is megzavarhatja
- Ízületi crepitatio, vagy másnéven ízületi ropogás
Érdekesség, hogy a fájdalom nem csak a csípőnél, ízületen belül érezhető, hanem jellemző a lágyékhajlatba, a fartájékra, a comb elülső részébe, de akár még a térdbe is kisugárzó fájdalom.
2.: MOZGÁSKORLÁTOZOTTSÁG
Az ízület deformációja és a környező lágyrészek rövidülése egyre inkább beszűkíti az ízületi mozgásterjedelmet, ami a hétköznapi élet során is nehézségeket okozhat. Problémás lehet például a zokni felhúzása, kádba történő be, illetve kiszállás is.
3.: SÁNTÍTÁS
A sántítás kialakulásában több tényező együttes fennállása játszik szerepet.
A porcfelszínek kopásával az ízületi rés (a két csontvég közötti távolság) csökken, ezáltal az érintett oldali végtag rövidebb lehet. Emellett az ízületi mozgástartomány csökkenése, valamint a fájdalom is hozzájárulhat a sántítás kialakulásához.
E tényezők együttesen rontják a beteg életminőségét, csökkentik terhelhetőségét, lassanként lehetetlenné téve a hétköznapi feladatok ellátását is.
A csípőízületi arthrosis diagnosztizálása
A betegség diagnózisa elsősorban a jellemző tüneteken, az ún. fizikális vizsgálaton és a röntgen leleten alapul.
Röntgentünetek:
- kezdetben csökken az ízületi rés (a porc kopása, elvékonyodása miatt csökken az ízületet alkotó csontvégek közti távolság), kontúrok elmosódása
- később láthatóak lesznek a csontfelszín elváltozásai: megvastagodott területek, valamint üregek)
- előrehaladott állapotban pedig feltűnnek a széli részeken a csontlerakódások, és végül a csontfej elveszíti gömbölyű alakját.
KEZELÉSE
Első és legfontosabb feladat a megelőzés:
Bármi is okozza a csípő porcfelszíneinek pusztulását, nagyon sok lehetőségünk van az állapot megelőzésére. A normális testsúly elérése és megtartása, a rendszeres testmozgás, aktív, egészséges életmód mind-mind késleltethetik a káros folyamatokat.
Amennyiben szekunder kopásról van szó, tehát valamilyen ismert betegség váltja ki a porckopást, elengedhetetlen az alapbetegség mihamarabbi kezelése.
Műtéti megoldás
Csípőprotézis
Előrehaladott arthrosis esetén az elviselhetetlen fájdalom és mozgáskorlátozottság a csípő műtéti úton történő protézissel való pótlásával szüntethető meg. A műtét során általában totális csípőízületi endoprotézist (TEP) – csípőprotézis – ültetnek be, tehát mind az ízületi vápát, mind az abba belefekvő combfejet mesterséges alkotókkal pótolják.
Ma már e műtéti típusnál is lehetőség van az ún. minimál invazív technika alkalmazására. Ennek során a kisméretű metszésnek (10 cm alatti!), illetve a lágyrészek (tok, izmok) megkímélésének köszönhetően mind a fájdalom, mind a vérzés mértéke töredéke a hagyományos műtéti technikával összehasonlítva. Az operációt követően a szakszerű gyógytorna végzésével, illetve a hétköznapokra vonatkozó szabályok betartásával a beteg ismét visszanyerheti a fájdalommentes mozgás élményét.
Összegzés
A tudás egészségünk megtartásának vagy visszaszerzésének kiindulópontja. Mint minden mozgásszervi probléma esetén, ebben az esetben is elengedhetetlen, hogy ismerjük saját testünk működését. Pár hasznos életmódbeli tanács betartásával késleltethető a komolyabb tünetek kialakulása. Azonban, ha a tünetek súlyossága miatt elengedhetetlen a csípőprotézis beültetése, abban az esetben is fontos a műtét előtti és utáni rehabilitáció.
Emellett a páciensnek el kell fogadnia, hogy az arthrosis kezelése egy hosszútávú, rendszeres gyógytornát és állandó odafigyelést igénylő feladat, melynek főszereplője ő maga. Ha sikerül a hétköznapi életbe bevezetni az ízület védelmére szánt feladatokat biztosan számíthatunk a panaszok enyhülésére, illetve a funkciók javulására.
